> > >  J e g y z e t Szól a rádió! Burundinak is megvan a maga „gyûlöletrádiója”, olvashattuk a cikkben. Az Igazmondó nevû rádió a zeneszámok közé csomagolta ideológiáját, a „tutszi elnyomók” elleni felkelésre buzdítva mindenkit. Folytatás...     Kapcsolódó linkek: The Burundi Page CIAs' factbook/ Burundi Information Resource Center, Canadian Forces College/ Burundi Amnesty International/ Publications and news releases/ Burundi   Sajtó: BBC/ Death for Burundi assassins  BBC/ 30 killed in Burundi attack - radio BBC/ More die in Burundi rebel attacks BBC/ Fighting in Burundi BBC/ Burundi clash kills nine BBC/ Burundi hunts rebel attackers BBC/ More killings reported in Burundi BBC/ Big rebel attack in Burundi BBC/ Amnesty:Burundi killings continue BBC/ Burundi talks peace BBC/ Burundi troops in Congo  BBC/ Tension in Burundi as talks resume  Lycos Destination Guide/ Burundi

 

Burundi egykori belga gyarmat függetlenné válása óta (1962) etnikai konfliktusoktól szenved. Az egyik oldalon az 1962 óta domináns szerepet betöltõ, ám kisebbségben lévõ tutszik, a másik oldalon a többségben lévõ hutuk állnak. 

1988-ban a két etnikum közötti harcok gyakoribbakká váltak, ekkor tutszi katonák több mint 200 ezer hutut mészároltak le. Az 1993-as választásokat a Hutu Front a Demokráciáért (Frobedu) pártja nyerte meg, így Pierre Buyoya tutszi elnök 1987-tõl 1993-ig tartó diktatúráját a demokratikusan megválasztott új elnök, a hutu Melchior Ndadaye váltotta fel. Még abban az évben  - a többségben tutszikból álló hadsereg részvételével -   puccsot hajtottak végre Ndadaye ellen, melynek során az elnököt meggyilkolták. Az elnökgyilkosságot követõ felfordulásban mintegy 25-30 ezer embert öltek meg. 1994-ben koalíció született a Frobedu és a Tutszi Unió a Nemzeti Fejlõdésért (Uprona) nevû párt között, de az új elnök egy repülõgép-szerencsétlenségben meghalt. Az év végén az Uprona kilépett a koalícióból. 1996-ban tutszi vezette katonai puccsot hajtottak végre. Bár ekkor a kormány ígéretet tett arra, hogy az országban visszaállítják a demokratikus intézményeket, a fõleg tutszikból álló hadsereg és a hutukat tömörítõ Nemzeti Tanács a Demokrácia Védelméért (CNDD) csoport között tovább folyt a háborúskodás. 

A két fél között közvetíteni szándékozó Julius Nyerere tanzániai ex-elnököt munkájában gyakran gátolta a burundi kormány. A kormány arról panaszkodott, hogy Nyerere nem megfelelõen konzultált és nem volt pártatlan. Végül szankciókat róttak ki a hutukra, és mintegy 210 ezer hutu menekült el Tanzániába. A szomszédos államok nyomására a burundi parlament újból megalakult, azonban kevés hatalom és pénz birtokában, valamint a felfüggesztett alkotmány miatt kvázi törvénytelenül mûködik. 

1998 elején több incidenst követõen újból felerõsödtek és gyakoribbá váltak a harcok. 1998 júniusában a lázadók és a kormány Arushában (Tanzánia) megegyezett abban, hogy július 20-án befejezik a háborút és visszatérnek a tárgyalóasztalhoz. A két fél megegyezése ellenére azonban a harcok továbbra sem csillapodtak. 

1999 januárjában újabb mészárlások történtek, és több mint 300 ezer ember volt kénytelen elhagyni otthonait. Ezek a menekültek élelem, orvosság és menedék nélkül maradtak. Arushában július 5-én a hadviselõ felek újból megállapodtak a békében, de a tûzszünetet ezúttal is megsértették: a kormányhadsereg és a gerillacsapatok közötti összecsapások ismét gyakorivá váltak. A hírügynökségek arról számoltak be, hogy a burundi hadsereg újra fegyverkezett és tutszi milíciákat szervezett a fõváros, Bujumbura körül. A kormány tagadta ezt, mondván, hogy csak felbátorította a polgárokat arra, hogy védekezzenek a sorozatos hutu támadások ellen. 

Szeptemberben hutu lázadók megtámadták a fõvárost, és 38 lakost, köztük 12 gyermeket mészároltak le. A tutszi vezette kormány szerint a hadsereg válaszul húsz lázadót ölt meg. A hutu lázadókat tömörítõ Demokrácia Védelmének Erõi (FDD) azonban cáfolták a kormány állítását. Szerintük a hadsereg a fõváros környékén azokat a hutu polgárokat gyilkolta meg, akiket azzal vádolt, hogy a lázadókkal összejátszanak. Ugyanebben a hónapban érkeztek arról is hírek, hogy a burundi kormány a falvak hutu lakosait (kb. 260 ezer embert) erõszakkal táborokba gyûjt össze, hogy azok ne nyújthassanak segítséget a gyakran a falvakba menekülõ hutu lázadók számára. A hírügynökségek jelentései szerint a táborokban nincsen elég élelem és víz, így azok leginkább a koncentrációs táborokra hasonlítanak: ezekben a táborokban becslések szerint már többezren haltak meg.

A polgárháborúban eddig mintegy 200 ezer ember vesztette életét. 
 

Fejlemények

Decemberben arról érkezett hír, hogy a békeközvetítésben Nelson Mandela váltotta fel az októberben elhunyt Nyerere tanzániai ex-elnököt. Mandela januári beszédében mind a hutu lázadókat, mind a tutszi kormány élesen bírálta. Januárban ismét mintegy 30 ezer menekült érkezett Burundiból Tanzániába, így az ott tartózkodó menekültek száma eléri a 320 ezret. Az elnöki szóvivõ februárban úgy nyilatkozott, hogy a kormány hajlandó bezárni a leginkább kritizált táborokat.