Szudánban több százezerre becsülik a rabszolgák számát. A rabszolga-kereskedelemnek több fajtája alakult ki. A leggyakoribb, hogy az északi kormány katonákat küld a déli helyõrségekbe, amelyek bástyaként szolgálnak Dél és Észak összecsapásaiban. Mivel azonban a kormány nem fizet zsoldot a hadsereg és a vele szövetséges milíciák katonáinak, azok falvakat dúlnak fel, elrabolják a jószágokat, s rabszolgákat gyûjtenek. Mindezt az északi kormány "jóváhagyásával" teszik. Ezen "látogatásaikkor" a férfiakat általában megölik, az asszonyokat és a gyermekeket pedig elhurcolják északra, ahol eladják õket. 

Az ilyen módon értékesített rabszolgákat a gazdák mezõgazdasági vagy ház körüli munkára használják, de nem rikta jelenség a szex rabszolgaság sem. A rabszolágák betörésére és megfélemlítésére tulajdonosaik gyakran alkalmaznak fizikai és pszichikai kínzást (verést, csonkítást, szexuális erõszakot, halállal való fenyegetést, stb.). Némelyiket a gazdák visszaviszik az eredeti falujába, hogy ott a család vagy a falu kiválthassa õket. 

A rabszolgaság elõl Szudán déli részén mintegy kétmillió ember menekült el otthonaiból. 

Az UNICEF bírálta a svájci CIS-et, az általa alkalmazott módszerek miatt. Az UNICEF szerint elfogadhatatlan az emberek megvásárlása. Az ENSZ tagszervezete szerint a svájci szervezet így végülis pénzt adott arra, hogy a kereskedõk fegyvereket vásárolhassanak maguknak.