A talibán fenyegetés

A tálibok elsősorban az iszlám fundamentalizmus exportja miatt jelentenek fenyegetést. Nem csak a térség államairól van szó, hanem minden olyan országról, ahol muzulmánok élnek. Említettük, hogy menedéket adnak üzbég, tadzsik iszlámista lázadóknak. Az üzbég Tahir Joldaszev, akinek a szervezete 1999-ben féltucat bombát robbantott Taskentben, megölve tizenhat embert és 128-at megsebesítve, menedéket és házat kapott Kandáhárban, a tálibok központjában. Mi több, néhány kilométerre az üzbég határtól kiképzőtábort tart fenn, ahol több száz kirgiz, tadzsik, üzbég és hszincsiangi ujgur sajátítja el a terrorista ismereteket. Mohammed Omár mullah, a tálibok emírje kereken visszautasította kiadatását a tavaly nyáron Kandáhárban tárgyaló üzbég külügyminiszternek. Egy kisebb iráni szunnita csoport bizonyíthatóan támogatást kap a Talibántól, de a Teherán ellen harcoló fő fegyveres ellenzéki szervezet, a Mudzsahedin-i-Khalk is többször fordult hozzájuk, támaszpontot kérve afgán területen. Az ujgurokkal 1986 óta van az afgánoknak kapcsolata, ők eredetileg a szovjetek ellen harcolni érkeztek az országba. Az együttműködés azóta is fennmaradt, de az ujgurok ma már otthon, a hszincsiangi kínai uralom megdöntéséért és iszlám állam megalakításáért küzdenek. A Talibán jó kapcsolatot épített ki a csecsen fegyveres csoportokkal is. A tavalyi, balvégzetű dagesztáni kalandban, amikor iszlám gerillák megísérelték Oroszországtól elszakítani a területet és iszlám államot létrehozni ott, a csecsenek mellett a mohamedán világ minden részéből harcoltak önkéntesek. Voltak köztük olyanok is, akiket afganisztáni táborokban készítettek fel. Az Indonéziához tartozó Molukka-szigeteken kitört keresztény-muzulmán zavargásokban is feltűnt egy afgán területen kiképzett mullah, aki 3000 főt készít fel az összecsapásokra. A kasmíri lázadók, akik a terület India uralma alóli felszabadítását és Pakisztán fennhatósága alá helyezését tűzték ki célul, szintén meleg fogadtatásra leltek Afganisztánban. Az 1998 augusztusában Oszama bin Laden, a szaúd-arábiai dúsgazdag építési vállalkozó szervezetének kiképzőtáborai ellen végrehajtott amerikai légitámadások legtöbb áldozata kasmíri bevetésre készülő pakisztáni volt. Bin Laden egyébként szoros kapcsolatot épített ki az arab világ terroristáival is. A történelem fintora, hogy sokukat, magát a szaúdi milliomost is annak idején az amerikaiak és a britek készítették fel a szovjetek elleni diverzánscselekményekre. 

A tálibok, s a velük kitűnő viszonyban levő bin Laden is intenzív toborzást folytatnak Pakisztán szegény fiataljai körében. Nemcsak a pastuk, hanem a többi nemzetiség között is. A szaúdi egyenesen Pakisztán többségi urdu nyelvén írt plakátokon és matricákon szólította fel az ifjúságot csatlakozásra. Ez érthető riadalommal tölti el a mérsékelt pakisztániakat, a belügyminiszter pedig legutóbb éles hangon kikelt a toborzások ellen. A török világi államot példaképnek tekintő katonai kormányzatot az is bőszíti, hogy a tálibokat cseppet sem érdeklik az országhatárok. A pakisztáni Peshawarban élő tálibellenes afgán emigránsok közül többeket meggyilkoltak. A nemzetközi nőnapra a tálibok nőellenes intézkedései miatti tiltakozásul ugyanott felvonulást szervező afgán nőket megfenyegették, hogy lábukat törik, ha ki mernek menni az utcára. A tálibok menedéket nyújtanak olyan szélsőséges pakisztáni csoportoknak, amelyek véres merényleteket hajtanak végre Pakisztánban a síita vallási kisebbség ellen, sőt, meg akarták gyilkolni az előző miniszterelnököt. A katonai kormányzatnak ráadásul gazdasági téren is fejfájást okoznak a tálibok. 

A fogyasztási cikkek, élelmiszerek és az üzemanyag csempészete virágzó üzletág a térségben. Jól szervezett és felfegyverzett afgán, valamint pakisztáni csempészbandák tartják kézben. Afganisztánon keresztül húzódik a Közép-Ázsiából az Arab-tengerhez észak-déli, valamint az Iránból Indiába és Kínába vezető kelet-nyugati kereskedelmi útvonal. A nyolcvanas években még csupán 50 millió dollár értékű éves forgalom mára mintegy 2,5 milliárd dollárra ugrott - ez az afgán bruttó hazai termék (GDP) fele… A csempészett importárukkal a helyi iparok nem képesek állni a versenyt. Ez tönkreteszi a környező országok feldolgozóiparát, nem beszélve a hatalmas vám- és fogyasztásiadó-bevételekről, amelyektől a térség országai elesnek. Egyedül Pakisztán 1,8 milliárd dollárt, az állami jövedelmek csaknem egyharmadát veszítette el 1998-ban. A katonai kormány tavasszal megpróbálkozott a csempészés visszaszorításával. Az északnyugati, főleg pastuk lakta területek törzseit utasították, hagyjanak fel a tevékenységgel május elsejéig, de a fegyveres csempészek fittyet hánytak a parancsra. Végül kiegyeztek a kormánnyal valamiféle névleges vám fizetésében. 

A tálibok számára mindez nem jelent problémát: a csempészek tudják, hogy amíg Afganisztánban ők uralkodnak, lesz módjuk az üzletre. A csempészett javakért szedett adó a Talibán második legnagyobb bevételi forrása kábítószerkereskedelem után. 

Afganisztán 4600 tonna éves termelésével a világ legnagyobb ópiumtermelője. Háromszor annyit állít elő, mint a világ összes többi része. A mákföldek 95%-a a Talibán által ellenőrzött területeken fekszik. A szembenálló felek már a milíciák háborúja idején részben máktermelésből fedezték a költségeiket, de az igazi felvirágzást a tálibok előretörése óta tapasztalja az üzletág. A Talibán először halálbüntetés terhe mellett megtiltotta az ópium és heroin előállítását, de csakhamar rájöttek, az így szerzett bevételek segítségével függetlenedhetnek a pakisztáni titkosszolgálat támogatásától. A heroin pedig nagyrészt úgyis az iszlám ellenségeihez kerül, őket pusztítja. Ígyhát a tálibok mintagazdaságokat alapítottak Herát városa körül, ahol a gazdákat a termelés módszereire oktatják. A termelők és a kereskedők 20%-os adót fizetnek az áru után, aztán szabadon vihetik, ahová akarják. Ők tartják fenn az ország egyetlen működő "bankrendszerét". Az ópiumkereskedelem a tálibok legnagyobb jövedelemforrása. Kormányuk 1999 nyarán szerzett be egy Boeing 747-es repülőgépet, amivel nagy tételben tudják a kábítószert külföldre szállítani, a visszaúton pedig fogyasztási cikkeket hoznak be az országba. Az anyag legnagyobb részét a pakisztáni határon levő hegyi erődfalu, Csuttu húsz finomítójában alakítják át. A csempészek a legmodernebb eszközökkel, éjjellátó felszeréssel, vállról indítható rakétákkal, gépfegyverekkel és négykerék-meghajtású terepjárókkal vannak ellátva. A kapcsolatot műholdas telefonon keresztül tartják a megrendelőkkel. A pakisztáni vagy iráni elhárításnak vajmi kevés esélye van ellenük. A területet egy tálib parancsnok, Hadzsi Basar Mahmud mullah ellenőrzi. 

A kábítószer legnagyobbrészt Európába kerül, de jut belőle Közép-Ázsián át Oroszországba is. Sőt, Kínában már egymillió kábítószerfüggőt tartanak nyilván, legnagyobb részük Hszincsiang tartományban él. Pakisztán még rosszabb helyzetben van: ott ötmillió a drogfüggők száma, Iránban hárommillió, de magában Afganisztánban is csaknem egymillióra rúg. Legtöbbjük ópiumfüggő, de van már ötvenezer heroinista is. London tavaly kénytelen volt felfüggeszteni a húsz évvel ezelőtt a biztonsági felszerelések Iránnak való szállítására kimondott tilalmát, és komoly összegekkel támogatta a síita államot a kábítószercsempészés elleni harcban. Mindez persze szinte hiábavaló, amíg Afganisztánban államilag támogatják a kábítószer-termelést.

A F G A N I S Z T Á N