Kilátások

A béke kulcsa Pakisztán. Ha az ország tavaly októberben hatalomra került katonai kormányzatának sikerül végre kiterjeszteni tényleges hatalmát a pakisztáni pastu törzsi területekre, ha vissza tudja szorítani az iszlám fundamentalista pártok befolyását és ha megszünteti a Talibán erkölcsi és anyagi támogatását - azzal meggyöngítheti a mullahok hatalmát annyira, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse őket a többi afgán politikai erővel. Egy kompromisszum persze nem oldaná meg a nők helyzetét az országban, s ismerve a szívós törzsi hagyományokat, az etnikai összetettséget, a vallási különbségeket, valószínűleg igen törékeny lenne. Mégis, talán a száműzött, nyolcvanegy esztendős Záhir király kezdeményezése vezetheti ki az országot a zsákutcából. A Rómában élő agg, ám szellemileg friss uralkodó megbízottjai késő tavasz óta járják az afgán politikai centrumokat. Tárgyaltak Párizsban és Londonban élő menekült politikusokkal. Terveik szerint Pakisztánban, Iránban és a térség többi országában is egyeztetnek majd, s magukkal a Talibán és az Északi Szövetség vezetőivel is találkozni készülnek. 
Csakhogy.

Pakisztán katonai kormányzata nehezen birkózik meg a 140 milliós ország gondjaival. A népszaporulat és a szegénység igen magas, a lakosság radikalizálódásának veszélye tehát nagy. A tálibok szélsőségesen értelmezett iszlám törvényei egyre több pakisztáni rokonszenvét nyerik el, ma már nemcsak a pastu területeken, hanem Pandzsáb tartományban is. Hiába egyeztek meg májusban a tálibokkal a közös határszakaszon a hatékonyabb határellenőrzés kiépítéséről. A 2430 kilométeres határ nagy része hegyvidék vagy sivatag, a különböző pastu és beludzs törzsek területén húzódik. Ők csupán saját érdekeikkel és saját törvényeikkel törődnek. A kábítószer, a csempészáru és a szélsőségesek szinte akadály nélkül áramlanak a két oldal között. A tálibokra a pakisztániak egyre kevésbé képesek nyomást gyakorolni. Megvannak a saját anyagi forrásaik, a szükséges katonai és szervezési ismereteket pedig már megszerezték, vagy a világ minden részéből érkező szimpatizánsoktól megszerzik. A mérsékelt afgán politikusok, akik bekapcsolódhatnának egy nemzeti egységkormány megalakításába, nagy veszélyben vannak, mert "Talibán-ellenes tevékenység" miatt már többüket meggyilkolták. Záhir király kezdeményezését első közelítésben mind az Északi Szövetség, mind a Talibán elutasította. A nemzetközi szankciók a Talibánt nem gyengítik, ártani inkább a népnek ártanak. A sokat szenvedett ország jövője még mindig igen sötét. 

A F G A N I S Z T Á N