Aszlan
Alijevics Maszhadov 1951-ben született abban a Kazahsztánban, ahová a második
világháború alatt több tízezer csecsen lakost deportáltak. Maszhadov 18
évesen lépett be a szovjet hadsereg kötelékébe, s 1972-ben végzett a tbiliszi,
majd 1981-ben a kalinyini tüzérségi akadémián. Katonai szolgálatát a Távol-Keleten
kezdte, ezt követően - 1981-től - Magyarországon állomásozott „ideiglenesen”,
mint tüzérségi ezredes. 1990-ben részt vett a vilniusi tévéállomás lerohanásában,
bár e tényen néhány forrás következetesen átsiklik (vajon miért? - későbbi
szeparatista az akkori szeparatisták ellen). 1991-től a független csecsen
védelmi erők kijelölt vezetőjeként, majd helyettes vezérkari főnökként
szolgálta a Dudajev féle szeparatista vezetést. 1995-ben aztán még feljebb
lépett a katonai ranglistán, a grózniji „Fehér Ház” védelmének megszervezését
követően vezérkari főnökké nevezték ki őt.
Az „első” csecsen háború vége felé aztán meglepő fordulat következett be Maszhadov életében: a kompromisszumkészségéről híres katonatiszt egyre inkább Moszkva „kegyeltjévé” vált, nemcsak olyan emberré, akivel lehet tárgyalni, hanem olyanná, akivel meg is lehet egyezni. Nem utolsósorban az ő rugalmasságának köszönhetően jött létre 1996 nyarán az csecsen-orosz fegyverszüneti megállapodás, melynek aláírását követően Csecsenföldön átmenetileg megszűntek a harcok. Persze voltak olyanok is, akik Maszhadov engedékenységét túlzottnak találták, főleg a Samil Baszajev vezette szeparatista mozgalom képviselői, és már akkor nyíltan szembeszegültek vele. Ennek ellenére - három havi átmeneti kormányzás után - 1997 januárjában Maszhadov törvényesen is megszerezte az elnöki széket, és hozzáláthatott a háború sújtotta Csecsenföld rendbetételéhez. Maszhadov azonban még magabiztos választási győzelme ellenére sem tudta következetesen keresztülvinni akaratát, és egyre inkább a szeparatista erők nyomása alá került. A lakosság körében egyre nagyobb befolyással bíró Baszajevék hatására Maszhadov több olyan dologba is kénytelen volt beleegyezni (pl. a saria, az iszlám törvénykezés bevezetése), melyek következtében elvesztette Moszkva bizalmát. A tekintélyét a csecsen lakosság körében is fokozatosan elvesztő Maszhadov bukott emberré vált Moszkva szemében, helyét a csecsen emigránsok által alakított „Népi Gyűlés” vette át. A sokak által már politikai halottnak titulált Maszhadov azonban ez év tavaszán váratlanul feltámadt, és - ha titokban is, de - újra tárgyalóképes féllé vált.
Maszhadov politikai rehabilitációja
azonban korántsem jelenti azt, hogy az 1997 januárjában demokratikusan
megválasztott csecsen elnök lesz a politikai rendezés kulcsfigurája. Maszhadov
ugyanis, miután a tavasszal elhatárolta magát a szeparatista mozgalmak
vezetőitől, Baszajevtől és Udugovtól, ugyan újra tárgyalóképes partnerré
vált Moszkva szemében, de egyben még jobban elvesztette tekintélyét a függetlenségpárti
csecsenek körében. Így aztán a jelenlegi helyzetben talán még Moszkva sem
tudja, ki lenne a megfelelő ember, akivel létre tudna hozni és - ami még
ennél is fontosabb - be is tudna tartatni egy újabb, talán végső csecsenföldi
megállapodást.