J osé Eduardo Dos Santos 1942 augusztus 28-án született Angola fővárosában, Luandában. Politikai karrierje akkor kezdődött, amikor fiatalon, 1961-ben társaival megalapította az egyik haladó ifjúsági mozgalmat. Jonas Savimbitól eltérően nem jómódú családból származott (apja kőfaragó volt), így 1963-ban az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalomnak (MPLA) köszönhetően került a Szovjetunióba (Bakuba), ahol ösztöndíjas diákként hat év alatt olajmérnöki diplomát szerzet, majd kommunikációs szakon folytatta tanulmányait. Dos Santos számára a Szovjetunió egyben ideológiai oázist is jelentett: a marxizmust magába szívva tért vissza Angolába. Jonas Savimbihoz hasonlóan, a külföldi diploma megtette hatását, s a fiatal harcos gyorsan az MPLA vezetői köré került. 1975 novemberében, miután az MPLA kubai segítséggel visszaszorította a dél-afrikai hadsereget és az általuk támogatott mozgalmakat, Luandában megalakította a független népi köztársaság első kormányát. A jelenlegi angolai elnök karrierje innen indult komolyabb útjára: Dos Santos 1975-től az MPLA külügyminisztere lett. Nyelvtudásának és a nemzetközi politikában való jártasságának köszönhetően ő irányította az MPLA diplomáciáját, s a szocialista országokkal kapcsolatot kereső "országát" több KGST-tanácskozáson is képviseltette. Ideológiai ismeretei miatt nem csoda, ha 1977-ben - miután az MPLA nemzeti fölszabadító hadseregből marxista mozgalommá avanzsált - az ifjú harcost a szervezet politikai bizottságának és titkárságának tagjává választották. Az MPLA élére kerülését végül annak köszönhette, hogy az 1977-ben kialakult belső hatalmi harcokban Angola akkori vezetője, Agosthino Neto elnök és az egység mellett állt ki. Így amikor 1979-ben Moszkvában meghalt Neto, az MPLA Munkapárti Központi Bizottsága Dos Santost választotta a néhai elnök utódául. Mindössze 37 éves volt ekkor. A "szocialista szokásokhoz" híven ekkor több funkciót töltött be: az Angolai Népi Köztársaság államfője, a parlament elnöke és a fegyveres elnök főparancsnoka is ő lett egy személyben. Az 1992-es szabad választásokon végül Dos Santos az ország legitim módon megválasztott elnöke lett, s az MPLA felhagyott marxista töltetével.

Dos Santos persze nem tekinthető a polgárháború pozitív hősének. Az emberi jogok területén Angolának jócskán van mit tanulnia. Dos Santos és a vele egykorú angolai vezetők egy örökös harcban nevelkedett, egy háborúra szocializálódott generációt képviselnek.

<<< ANGOLA