És a nép?A Talibán uralma tehát regionális, sőt, világméretű fenyegetést jelent. De nemcsak erről van szó. A huszonkét éves konfliktus gyakorlatilag nullára írta az amúgy is szegény és elmaradott ország gazdaságát és infrastruktúráját. A tálibok erejéből csak néhány katonai építkezésre futotta eddig, meg egy sivatagi reptérre, hogy legyen hol felszállniuk a kábítószert szállító gépeknek. Kabulból eltüntették a valaha mindenütt jelenlevő kézifegyvereket, megjavítottak néhány utat és rendbehozták az elektromos hálózatot - igaz, 48-ból csupán 36 órát üzemel. Egyelőre ez minden. Telefon nincs. A műholdas telefont csak bin Laden emberei és a kábítószercsempészek engedhetik meg maguknak. Két brit üzletember ugyan mobiltelefon-hálózatot készül kiépíteni Kabul és Kandáhár környékén, de ez inkább a tálibok stratégiai kapcsolattartása célját fogja szolgálni. Ha pedig egyszer felkerülnek az internetre - amint arról szintén megállapodtak a két brittel -, ki tudja, talán kitanulják az informatikai hadviselés fogásait is…
Mindeközben Kabulban 300 000 ember függ a nemzetközi segélyszervezetek élelmiszer- és gyógyszerjuttatásaitól. A segélyszervezeteknek nagy szükségük lenne helyi női munkaerőre, de a tálibok ezt nem nézik jó szemmel: az egyik mullah engedélyezi, a másik megtiltja. Az afgánok közül sokak számára a kivándorolt családtagoktól, barátoktól érkező készpénz óriási segítséget jelentett - az Egyesült Államok és az ENSz szankcióiig. A repülési tilalom nagy csapást jelentett a segélyszervezeteknek is, mert így sokkal nehezebben, szárazföldi úton kénytelenek a segélyeket eljuttatni az országba. A tálibokat a szankciók kevéssé érdeklik, mert a csempészésből beszerzik, amire szükségük van.
Mintha a harcok és a létbizonytalanság nem volna elég, az országot harminc éve nem látott aszály sújtja. Azokat, akiket az összecsapások eddig nem űztek el a lakóhelyükről, most a szárazság kényszeríti ugyanerre. Egész nyájak pusztulnak ki, a kutak kiszáradnak. Számottevő eső november körül várható. A nagyvárosokban a rossz minőségű ivóvíz miatt évről-évre visszatérő vendég a kolera. Tavaly csak május vége és július 12. között tizennégyezernél több esetet jelentettek - felét Kabul környékéről. Az árak a fővárosban a helyiek többsége számára csillagászatiak: míg idén májusban egy állami alkalmazott mintegy 1713 forintnak megfelelő afganit, egy utcai árus 4739 Ft-ot keresett, addig egy kiló cukor 157 forintba, egy kiló birkahús 394 forintba, egy liter benzin 146 forintba került (10 000 afgani = 51,40 forint).
A lakosság mindezek ellenére növekszik. Napjainkban körülbelül 27 millió afgán él az országban és a környező államok menekülttáboraiban. 1979-ben még csak 17 millióan voltak. A természetes szaporulat évi 3,95% (bár ebbe a menekültek folyamatos hazatelepülése is beleértendő). Minden évben majdnem egymillió fővel gyarapszik a lakosság legnagyobb részét kitevő 0-14 éves korosztály. Mivel az oktatás minimális, illetve a medreszékben jószerivel csak a Korán tanulmányozásában merül ki, tanulatlan, perspektívátlan, a szélsőségekre fogékony tizenévesekké cseperednek. Kitűnő emberanyag bármilyen katonai-politikai erő számára.