Sok embert foglalkoztat, mi lesz a világ egyik legjobban felfegyverzett terroristacsoportjával, az IRA-val, ha a békefolyamat végre célba ér. Értenek-e az állandó harcra nevelt, fanatikus katonák az erőszakon kívül máshoz is, illetve be tudnak-e épülni úgy a társadalomba, hogy a gyűlölködésen kívül végre valami mást is adhassanak annak?
 

Az elmúlt néhány év történéseinek tükrében úgy tűnik, a kérdésre a válasz: nem. Az IRA katonák ugyanis, ha a harcokból ki is vonulnak, és le is adják fegyvereiket, annyit mindenképp megtartanak maguknak, amennyivel végre megvalósíthatják régi álmukat, hogy ők legyenek az „ír nép legitim hadserege”. Az igény mindenesetre megvan rá. Helyi megfigyelők szerint az örökös tűzfészeknek számító Belfast, Londonderry és a többi „kemény életű” város lakói ugyanis a félelem évtizedei alatt nemcsak hogy hozzászoktak az erőszakhoz, hanem ma már igénylik is azt. Ők maguk keresik fel az IRA, vagy politikai szervezetük, a Sinn Féin helyi képviseleteit, az ún. „Provo Police Stations”-okat, hogy orvoslást kérjenek ügyes-bajos dolgaikra. Az IRA pedig - helyettesítve bíróságot és rendőrséget - ítélkezik és büntet, mégpedig a saját törvényei szerint, a saját eszközeivel.

Árulóknak golyó a fejbe, hátulról, a brit katonákkal enyelgő lányoknak kátrányfürdő, majd tollban hempergés, más kisebb bűncselekményekért verés, elkergetés, nyomorítás. Vannak olyan módszerek, melyeknek már jól hangzó fantázianevük is van. Az egyik ilyen fenyítési eljárás a „kneecapping”, azaz a térdlövés, mellyel főleg a fiatal joyrider-eket büntetik. Ők azok a fiatalok, akik alkoholos vagy kábítószeres befolyásoltság alatt autókat lopnak el, és addig furikáznak velük, amíg az üzemanyagtartály ki nem ürül, vagy a járművet totálkárosra nem törik. Rendőrségi jelentések szerint az IRA 1973 és 1999 között 1300 embert fenyített meg ezzel a büntetéssel. A szexuális bűncselekményt elkövetők büntetése a sixpack. Ezen „eljárás” keretében az áldozat összesen 6 golyót kap a lábába, kettőt a térdeibe, kettőt a vádlijaiba, kettőt pedig a bokáiba. Az 50-50 egy alsó hátgerincbe eresztett lövést takar, melyet követően az áldozat jobb esetben lebénul, rosszabb esetben meghal. A Black ‘n’ Decka névvel illetett büntetés mögött rejlő tartalom megfejtéséhez nem kell sok képzelőerő, arról van szó, amire az ember elsőre gondol: egy-két fúró ütötte lyukról a térdbe, csontba vagy egyszerűen csak a bőrbe.

Az északír rendőrség (RUC) pedig semmit nem tehet ez ellen, nincs, aki vallana az IRA tagok ellen. A katolikus lakosság örül, hogy valaki végre tényleg megvédi őket a bűnözőktől, nem úgy, mint ahogy azt a 95 százalékban protestáns északír rendőrség tette. Hallani olyan esetekről is, amikor egyenesen a lakók követelik és erőszakolják ki a még szigorúbb büntetéseket. Manapság nem ritka már az sem, hogy egy-egy katolikus negyedben négyfős IRA „rendőrcsoportok” autókat állítanak meg, és embereket igazoltatnak.

Ez persze egyáltalán nem tekinthető váratlan fordulatnak. Érthető, hogy az IRA meg akarja mutatni, a helyzet normalizálása után is ura a vidéknek. A baj csak, hogy a brit kormány, amikor a béketárgyalások folytatása érdekében az „IRA-igazságszolgáltatást” nem tekintette a fegyverszünet megsértésének, zöld utat adott egy új, minden tekintetben embertelen rendszer kiépítésének. Ha pedig ez megtörténik, az Észak-Írországot harminc éve sújtó terror a békében is folytatódik majd.

Vissza