Bevezetõ
Noha a kolumbiai konfliktusban résztvevõ felek közül ketten már tárgyalóasztalhoz ültek, Latin-Amerika leghosszabb ideje tartó polgárháborúja tovább folytatódik. Ez pedig azt jelenti, hogy Kolumbia népe továbbra is hiába várja a csupán a karácsonyi tûzszünetekbõl ismert békét, a végsõ megegyezésre egyenlõre esély sincs. Az
ország lakossága már olyan régóta szenved
a fegyveres konfliktustól, hogy annak kezdetére talán
már senki nem is emlékszik. Csak kevesen tudják, hogy
az amit átélnek, valamikor a negyvenes évek vége
felé kezdõdött, és a háború, mely
mindmáig több százezer ártatlan ember erõszakos
halálát, és több millió szerencsétlen
kolumbiai elüldözését okozta, azóta egyfolytában
tart. A harcok kegyetlenségét, a kolumbiai állapotokat
lehetetlen szavakba önteni, miként azt is nehéz megfogalmazni,
milyen célokért folyik a küzdelem. Az eredeti eszmék,
célkitûzések sok helyütt megkoptak, és
a legfõbb szervezõ erõvé az önfenntartás,
a háború folytatása vált. Ahol egy pap által
vezetett marxista gerillacsoport emberrablásból és
kábítószer-termelésbõl tartja fenn magát,
ahol a törvényes hatalmat képviselõ kormány
hadserege válogatás nélkül gyilkolhat mindenkit
aki útjába kerül, ahol a civil lakosság védelmére
alakult paramilitáris alakulatok civileken állnak bosszút
az ellenük elkövetett sérelmekért, és ahol
az öldöklés már olyan régóta tart,
hogy a háború résztvevõi természetes
szaporodás útján pótolják erõiket,
ott nem nagyon lehet elvekrõl, okokról beszélni, csupán
résztvevõkrõl, háborús felekrõl.
Kolumbia számokban A lakosság összetétele:
mesztic (55%), fehér (20%), mulatt (14%), indián (6%), fekete
(5%).
<<< Kolumbia |