Amikor Andrés Pastrana 1999 szeptemberében és októberében prezentálta a vezetõ gazdasági hatalmak elõtt Plan de Colombia (Kolumbia-terv) névre elkeresztelt nemzetmentõ programját, a világ tapsolt és erkölcsi és pénzügyi támogatásáról biztosította a kolumbiai elnököt.

 Mirõl is van szó a Plan de Colombiában? A tíz fõ pontból álló terv elsõsorban az ország gazdasági, szociális, pénzügyi, jogi és védelmi reformjára, egy átfogó békemegállapodás létrehozására (ami magába foglalja úgy a gerillákkal kötendõ békét, mint a paramilitáris alakulatok leszerelését) és Kolumbia egyik legégetõbb és „legnemzetközibb” problémájára, a kábítószer-termelésre és kereskedelemre kínál megoldást. A terv finanszírozása egyrészt saját forrásokra (4 milliárd USD), másrészt a vezetõ nagyhatalmak és nemzetközi szervezetek pénzügyi támogatására (7, 557 milliárd USD) építkezik. S bár a terv valóban csupa „szép és jó” célkitûzést tartalmaz, a világ kezdeti hurráoptimizmusa csitulóban van; egyre-másra érkeznek a tervet bíráló kritikák.

 Néhány elemzõ azt nehezményezi, hogy a Pastrana által bemutatott tervek nincsenek összhangban egymással, az elnök mást ígért az Egyesült Államokban, mást Európában és megint mást otthon, Kolumbiában. Az USA-ban prezentált terv középpontjában a drogellenes harc áll, a gerillacsoportokkal kötendõ béke pedig egyáltalán nem hangsúlyos. Az Európában bemutatott program ezzel szemben az emberi jogok javítását és a kábítószer-ellenes harc alternatív fejlesztésen alapuló voltát hirdeti. Végezetül a belsõ fogyasztásra szánt, harmadik tervcsomag szociális beruházásokat és strukturális reformokat ígér, valamint békét minden kolumbiainak.

 De nem ez a program egyetlen hibája. Sokkal súlyosabbak azok a vádak, melyek a tervben egy gerillákat megtörõ, az USA által finanszírozott katonai hadmûveletet látnak. Ezen elemzõk igazát támasztják alá a számok is: a terv végrehajtására beígért külsõ források (7,557 milliárd USD) 64 százaléka a kormány biztonsági szervezeteinek megerõsítésére, a kábítószer-ellenes - s ezen belüli a FARC elleni harc - fokozására fordítandó. Még nagyobb az idegen források elosztásában jelentkezõ aránytalanság az Egyesült Államok esetében, az USA-tól kapott 1,574 milliárd dollárnak körülbelül 85 százaléka kerül katonai felhasználására. Egy ekkora támogatás pedig, tekintve az emberi jogok tekintetében nem éppen feddhetetlen elõéletû kolumbiai fegyveres erõket, egészen biztosan a háború kiszélesedéséhez, az emberi jogok még súlyosabb sérüléséhez vezethet.

 Érték bírálatok a tervet a kidolgozás oldaláról is. A kritikusok szerint a Plan de Colombia nem Kolumbia népének óhaja, nem egy nemzeti párbeszéden alapuló stratégia, hanem csupán a kolumbiai és az egyesült államokbeli kormány teljes titokban kidolgozott programja. Véleményük szerint a tervet a civiltársadalomnak csupán néhány csoportjával egyezették, a regionális szervezeteknek pedig egyáltalán nem adták meg a beleszólási, illetve konzultációs lehetõséget.
 Igencsak sokat bírált része a tervnek a kábítószer-termelés elleni harcban a vegyszeres permetezést elsõbbségben részesítõ akciócsomag, a következõ fejezetben többek közt errõl is szó esik.

<<< Kolumbia