A Caprivi-sáv egy 400 kilométer hosszú keskeny földrész Namíbia északkeleti részén. Caprivi északi része mocsaras, árvizes terület, melyet a Kwando, a Linyanti, a Chobe, valamint a Zambézi folyók határolnak. Nagy Britanniától Németország 1890-ben kapta meg a területet, hogy a német délnyugat-Afrika (ma: Namibia) számára elérhetõvé váljon a Zambezi folyó. Caprivi, mely eredetileg Botswana, majd Bechuanaland része volt, egy bonyolult föld-csere során került az angoloktól a németek tulajdonába; a csere célja az volt, hogy a német gyarmatokat össze tudják kapcsolni nyugatról indulva kelet-Afrika irányába. 

Az 1970-es és 1980-as évek alatt a térséget a négerellenes apartheid rendszer hadserege használta bázisként, a namíbiai függetlenségi 
mozgalom elleni háború során, melyet a napjainkban kormányzó SWAPO (South West Africa People’s Organisation) ellen vívtak. Ugyanezen terület valaha támaszpontként szolgált az Jonas Savimbi vezette angolai UNITA  lázadó csoportnak is.

Caprivi stratégiai fontosságú hosszú, keskeny, Namíbia északi részébõl kinyúló területsáv, mely nem csak Botswanával, de északon Angolával és 
Zambiával, keleten pedig Zimbabwével határos. Továbbá azért is fontos, mivel a száraz dél-Afrika néhány fontosabb folyója – így a Zambezi és az 
Okavango is – Caprivin keresztül, vagy a terület mentén folyik. Ráadásul Caprivi közkedvelt turistaközpont, így a nemzeti kincstárnak is hoz egy kis hasznot.

A 100.000 fõs caprivi lakosság nagy része lozi nyelvet beszél, kultúrájuk és történelmük azonos a zambiai határ túloldalán élõ loziékéval. Ez az 556 ezer fõt számláló etnikum közül nagy számban Zambiában, 70 ezren Zimbabwe észak-nyugati részén, 14 ezren észak-Botswanában, 17 ezren 
pedig Capriviban élnek. Ezek a területek alkották õsi királyságukat, melyet Barotseland néven ismerünk.

Az észak-caprivi lozik nem azonosíthatók a Namíbiai lakosság többi részével, így elõbbiek 1994-ben megalapították a Caprivi Felszabadító 
Hadsereget, és azért kezdtek el kampányolni, hogy szorosabb legyen kapcsolatuk a nyugat-zambiai lozikkal. A Caprivi Felszabadító Hadsereg 
vezetõi késõbb találkoztak a zambiai Barotse Patriotic Front (BPF) szeparatistáival. A caprivi mozgalmat az Ovambo uralom alá tartozó 
Namíbia zambiai lozi lakossága is támogatta, mivel helyzetük hasonló volt. Becslések szerint a Caprivi-sávból kétezer ötszáz namíbiai keresett 
menedéket Botswanában. Közülük idén sokan visszatértek országukba, ám a front vezetõi – így a vezér Mishake Muyonga is – maradtak.

1998-ban a Namíbiai vezetés bejelentette, hogy felfedezett egy katonai kiképzõtábort, amit a Caprivi Felszabadító Hadsereg üzemeltet, így újabb 
tizenöt caprivi hadseregvezetõ menekült Botswanaba. 1999 augusztusában a namíbiai vezetés szükségállapotot rendelt el a Caprivi-sáv északi részén, miután a Caprivi Felszabadító Hadsereg legalább ötven embert lemészárolt a Zambézi-folyó mentén fekvõ Katima Mulilo nevû kisváros (a térképünkön látható) rendõrségén, katonai bázisán, és egyéb intézményeiben.  Becslések szerint ezen intézményekben a hatóságok mintegy 300-600 embert tartottak fogva, a szeparatista fronttal való kapcsolatuk gyanúja miatt.