Megbékélési folyamat ide vagy oda, a két „ősellenség”, a függetlenségpárti Sinn Féin katolikus vezetője, Gerry Adams és a London mellett feltétlenül kitartó protestáns Demokratikus Unionista Párt fő embere, Ian Paisley tiszteletes valószínűleg soha nem lesznek barátok.
 
 

Gerry Adams 1948. október 6-án jött a világra, egy nyugat-belfasti munkásnegyedben, elsőként a tíz Adams csemete közül. A fiatalkorában csaposként is dolgozó Adams hamar kapcsolatba került az írek jogaiért küzdő mozgalmakkal, aminek az lett az eredménye, hogy 1972-ben börtönbe zárták. Nem sokkal ezután Adams részt vett egy az IRA és a britek közti béketárgyaláson, melyen a feleknek ugyan sikerült megállapodniuk egy fegyverszünetben, azt a brit kormány hamarosan visszavonta. Adams-et újra elfogták, és megint csak börtönbe került, ahonnan 1977-ben szabadult.

Gerry Adams

Amíg Gerry fogságban volt, a brit fegyveres erők a családját vették célpontba: megölték testvérét, sógorát, a család több tagja börtönbe került, és a felesége és a fia is kis híján merénylet áldozata lett. 1983-ban Gerry Adams-et a Sinn Féin elnökévé, majd Nyugat-Belfast parlamenti képviselőjévé választották; londoni székét azonban nem foglalta el, mert nem volt hajlandó hűségesküt tenni a királynőnek. 
 

Gerry Adams óriási fegyvertényt hajtott végre azzal, amikor közbenjárására az IRA 1994 szeptemberében tűzszünetet hirdetett, és azt a szervezet egy jó ideig be is tartotta. Elemzők úgy vélik, hogy ebben nagy szerepe volt annak az egyesült államokbeli látogatásnak is, melynek során Gerry Adams először szembesült azzal, hogy az IRA véres merényleteit már a valamikor oly elszánt amerikai emigráció sem támogatja. Sikerei ellenére Gerry Adams az északír békefolyamat egyik legellentmondásosabb figurája. Vannak, akik azt mondják rá, bort iszik, miközben vizet prédikál, és lehet, hogy igazuk is van.

 Nem egyszer megtörtént ugyanis, hogy a „békepolitikusként” tetszelgő Adams megjelent egy terrorista temetésén, ahol ráadásul ő maga vitte a koporsót, miként az is igaz, hogy az IRA-merényletei után szinte harapófogóval kell kihúzni belőle egy-egy elítélő mondatot, és ha a brit újságírók sokat nyaggatják őt, népének rég elfelejtett anyanyelvén szól vissza nekik, ám az eredményeit senki nem tagadhatja és nem is veheti el tőle, mert ugye mégiscsak ő volt az, aki végül elhallgatta az IRA-t.(Aki Gerry Adams személyiségét ennél mélyebben is meg szeretné ismerni, olvasson bele könyveibe: az önéletrajzi ihletésű „Falls Memories”-be vagy „Before the Dawn”-ba, a politikai gondolkodásáról képet adó „A Pathway to Peace”-be vagy a „The Politics of Irish Freedom”-ba. Linkeket ld. a kapcsolódó anyagokban).
 
 

Gerry Adams-szel ellentétben Ian Paisley tiszteletes - még ha nem is pozitív értelemben - de teljesen kiszámítható figurája az északír politikai életnek. A katolikusellenességéről és Koronához való lojalitásáról híres karizmatikus vezető egyetlen célja az, hogy Észak-Írország mindörökké Nagy-Britannia része maradjon. Paisley pedig e cél érdekében nem csak szónokol, hanem cselekszik is: mindent megtesz annak érdekében, hogy megtorpedózza az éppen csak beindult északír békefolyamatot, melyben - ahogy mondja - „sátáni” közreműködéssel a brit fennhatóságot fenyegető „fasiszta ír terroristák” is helyet kaptak.

Ian Paisley

 
 S noha a szélsőséges és militáns nézeteket valló Paisley szónoklatait néha még protestáns hittestvérei is megmosolyogják, fenyegetéseit illik komolyan venni. Paisley pedig e cél érdekében nem csak szónokol, hanem cselekszik is: mindent megtesz annak érdekében, hogy megtorpedózza az éppen csak beindult északír békefolyamatot, melyben - ahogy mondja - „sátáni” közreműködéssel a brit fennhatóságot fenyegető „fasiszta ír terroristák” is helyet kaptak. S noha a szélsőséges és militáns nézeteket valló Paisley szónoklatait néha még protestáns hittestvérei is megmosolyogják, fenyegetéseit illik komolyan venni. Paisley ugyanis igazi „szakértője” a két felekezet közti megbékélés meggátolásának, igaz, áldásosnak éppen nem nevezhető tevékenységét nem is ma kezdte. Paisley-t 1971-ben választották meg a Demokratikus Unionista Párt (DUP) elnökévé, neve azóta összeforrott annak nevével. A tiszteletesnek 1973-ban már „sikerült” egy békeszerződést, az ún. Sunningdale-megállapodást - sztrájkok, politikai bojkottok megszervezésével - megsemmisítenie, és most azon van, hogy a nagypénteki megállapodást is hidegre tegye. Paisley nyílt politikai háborút indított a Koronát szerinte eláruló UUP és az ősellenség katolikusok ellen, és ahol csak teheti, keresztbe is tesz nekik. Az 1999-ben megalakult északír kormányban pártja két tagot delegálhatott: Peter Robinson regionális fejlesztésekért felelős, Nigel Dodds pedig szociális miniszteri tárcát kapott. A DUP és Paisley azonban ennek ellenére sem adják fel harcukat, és tovább mesterkednek a békefolyamat megállításán. 

Vissza