A Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei
A
Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) elődje 1972-ben alakult "Tamil
Új Tigrisek" néven. Az alapító és vezető, Velupillai Prabhakaran (a képen)
egy interjú során kifejtette, azért választotta a "tigris" elnevezést,
mert a tamilok számára az a szabadságharcot jelképezi, ezenkívül utal gerillahadviselésük
módjára. A szervezet mai nevét 1976-ban vette fel.
A felszabadító tigrisek, ahogyan magukat emlegetik, először 1975-ben váltak hírhedtté, amikor meggyilkolták Jaffna kormánypárti polgármesterét. Ebben az időszakban még több más tamil terrorcsoporttal is rivalizáltak, amelyek azonban azóta beolvadtak az LTTE soraiba, felmorzsolódtak vagy feladták a harcot.
A tigrisek kezdetben politikai gyilkosságokkal és postahivatalok, rendőrőrszobák elleni "hősies" rajtaütésekkel hívták fel magukra a figyelmet. A konfliktus fokozatosan eszkalálódott. A nyolcvanas évek közepére már igazi gerillaháborút vívtak a biztonsági erők ellen. A tamil lakosság támogatásának megnyeréséhez nagyban hozzájárult az 1983-as esztelen tamilellenes pogrom.
Az 1987-es indiai - srí lankai megállapodás, amely indiai békefenntartó csapatok telepítése segítségével próbálta a tamil gerillákat lefegyverezni és a tárgyalásos béke feltételeit megteremteni, az LTTE ellenállásán bukott meg. Mivel a többi tamil szervezet átadta fegyvereit, Velupillai Prabhakaran tigrisei maradtak az egyedüli gerillák, akik folytatták a harcot - megszerezve mindazt a támogatást, ami eddig a különböző csoportokhoz a tamil diaszpórától befolyt.
Prabhakaran emberei az Indiai Békefenntartó Erő (IPKF) ellen fordultak, belekényszerítve őket egy béketeremtő kísérletbe, amelyre azok nem voltak felkészülve. A tigrisek támadásaikkal addig bőszítették az indiaiakat, amíg azok ugyanúgy nem kezdtek viselkedni, mint a srí lankai hadsereg (önkényes letartóztatások, kínzások, kivégzések, megtorló akciók, nehézfegyverek bevetése polgári célpontok ellen). Ezáltal sikerült a lakosságot ellenük hangolni. Három év múlva az IPKF - mely addigra szabályos háborút vívott az LTTE-vel - vérző orral távozni kényszerült.
A felszabadító tigrisek kihasználták a helyzetet és bevonultak Jaffna városába. Az egész Jaffnai-félsziget az uralmuk alá tartozott 1995-ig, amikor a hadsereg kemény harcokban kiszorította őket onnan. 1999-re azonban újra megerősödtek, hatékonyabb fegyvereket sikerült beszerezniük és 2000 májusára már újra Jaffnát fenyegették.
A szervezet vezetőjéről, a 46 éves Velupillai Prabhakaranról igen kevés megbízható adat áll rendelkezésre. A kormány csak "srí lankai Pol Pot"-ként emlegeti. A tamilok számára nemzeti hős. A vezér alig tizennyolc esztendős volt a mozgalom alapításakor. Irgalmatlanul leszámol minden disszidenssel, legyen az akár saját vezérkarának tagja, akár a kormányerőkkel együttműködő egyszerű helybéli, vagy a kompromisszumos béke érdekében fellépő tamil emberi jogi aktivista, mint az 1999-ben meggyilkolt Neelan Tiruchelwam. Állítólag mintegy kétszáz fős fanatikus testőrség vigyázza épségét. Saját bevallása szerint Clint Eastwood filmekből tanulta a taktikát - persze lehet, hogy csak az újságírókat ugratta ezzel.
Bárhonnan is gyűjtötte a tapasztalatokat, kétségtelen, hogy nagyon hatékonyan használja fel azokat. A tigrisek kezdetben rajtaütésekkel támadták a kormányerőket, de ma már területfoglaló céllal indítanak meglepetésszerű, frontális támadásokat a hadsereg ellen. Arzenáljukhoz a kézifegyvereken kívül géppuskák és könnyű rakétavetők is tartoznak. A katonák leginkább a tigrisek aknavetőitől tartanak. A fegyverek legnagyobb részét 2000 májusáig a szigetet Indiától elválasztó Palk-szoroson át csempészték be a tamil területekre, de az indiai haditengerészet azóta ellenőrzése alá vonta az átjárót és környékét.
Egy tigrisek által zsákmányolt
tank
Az LTTE stratégiájához a közvetlen fegyveres harcon kívül a küzdelem egyéb formái is hozzátartoznak. Mindenekelőtt a propaganda. A Tigris Hangja Rádió folyamatosan tudósítja a tamilokat és a világot az LTTE harcáról és a kormányerők által elkövetett háborús bűnökről. Hasonlóképpen cselekszik az a mintegy hatvan webhely is, amelyet az LTTE vagy különböző fedőszervei (World Tamil Association, World Tamil Movement, Federation of Associations of Canadian Tamils, The Ellalan Force, The Sangillan Force) üzemeltetnek Srí Lankán kívüli szervereken. Londonban, nem messze a Tower-hídtól működik az Eelam House, amely a külföldnek szóló propaganda egyik központja. Naponta faxolják el sajtóközleményeiket négyszáznál is több hírügynökségnek. A fedőszervezetek gyűjtéseket rendeznek a függetlenségi harc támogatására. A tigrisek azonban nem csupán szimpatizánsoktól jutnak pénzhez: a tamil diaszpóra tehetősebbjeitől anyagi hozzájárulást kényszerítenek ki. A nyolcvanas évek közepétől számos tamil drogfutárt is letartóztattak szerte a világon. Az adományokból, éttermek, üzletek működtetéséből és különféle egyéb befektetésekből a szervezet világszerte több millió dolláros bevételhez jut havonta. A srí lankai kormány szerint az LTTE csak Nagy-Britanniában havi 400 000 font jövedelemre tesz szert.
Az LTTE stratégiájától elválaszthatatlanok a terrorcselekmények. A hatékonyságot ebben az esetben az öngyilkos merénylők biztosítják. Az általánosan alkalmazott módszer, hogy egy halálra szánt 14-16 éves tamil (többnyire nő vagy fiatal fiú, mert őket nem ellenőrzik olyan szigorúan és nem korlátozzák úgy a mozgásukat, mint a felnőtt férfiaknak, akikre különben is inkább a harcoló csapatok között van szükség) egyszerűen odasétál a kiszemelt célponthoz és működésbe hozza a testére szerelt robbanótöltetet. Kitűnő alkalmat kínálnak ehhez a politikai gyűlések, protokolláris események. Így végeztek 1991-ben Radzsiv Gandhival, bosszúból az "indiai megszállásért", Premadasa srí lankai elnökkel 1993-ban, valamint több miniszterrel és főtisztviselővel, vagy a már említett Tiruchelwammal. Chandrika Kumaratunga tavaly decemberben vált majdnem áldozatává egy öngyilkos merénylőnek - a tizennégy halálos áldozatot követelő támadás óta az elnök asszony fél szemére nem lát, de a közvélemény feltámadó rokonszenve segített megnyernie az elnökválasztást. Van úgy, hogy Prabhakaran nem konkrét személyt kíván likvidálni, hanem üzenni akar a közvéleménynek. 1995 augusztusában például alig négy nappal azután robbantotta fel magát egy gerilla Colombóban, az ország fővárosában, hogy Kumaratunga ismertette átfogó béketervét. 1996. január 31-én, Jaffna kormánykézre kerülése után, a dzsungelbe szorult LTTE úgy jelezte létezését, hogy egy robbanóanyaggal megrakott teherautó hajtott bele Colombóban a Nemzeti Bank épületébe, 91 embert ragadva a túlvilágra. A tamil gerillák az öngyilkos merénylőket "fekete tigriseknek" nevezik. Ha az illető nő, akkor "a szabadság madara". Az LTTE egyvalamire különösen ügyel: a Srí Lankára látogató turistákat és külföldieket sohasem támadták meg eddig, nehogy elveszítsék a világ közvéleményének rokonszenvét.
Rokonszenv ide vagy oda, az utóbbi három évben a tigrisek már nem közlekedhetnek olyan könnyűszerrel a világ országaiban, mint korábban. 1997 októbere óta az Egyesült Államok a terrorista szervezetek között tartja számon az LTTE-t. Kanada ugyanabban az évben letartóztatta a tigrisek egyik magas rangú vezetőjét. Indiában már a Gandhi-gyilkosság óta tilos a szervezet működése. Srí Lanka 2000. júliusában hivatalosan is felkérte Nagy-Britanniát, tiltsa be a Tamil Eelam Felszabadító Tigriseit. Erre eddig a brit törvények nem adtak módot, az új terrorizmusellenes törvény azonban akkor is lehetővé teszi egy külföldi szervezet tevékenységének a betiltását, ha az brit területen nem követ el törvénybe ütköző cselekedetet. Érdekes módon Srí Lankán csak 1998 januárjában helyezték törvényen kívül az LTTE-t, miután robbantásos merényletet követtek el egy buddhista templomban, Kandy városában. De a felszabadító tigrisek nem hagyják magukat egykönnyen a nemzetközi porondon sem. A legjobb ügyvédekkel képviseltetik ügyüket a különböző bíróságokon és a brit törvényhozók között is lobbiznak.
Az LTTE nevéhez fűződik az első ismertté vált on-line terrorista támadás is. 1997-ben spamekkel árasztották el a világ különböző országaiban működő srí lankai követségek e-mail postaládáit. Az akció nagy kárt nem okozott, de felhívta a figyelmet az információs rendszerek sebezhetőségére.
A mozgalom utánpótlását a tizenévesek adják. A tizenkét-tizenhárom éves gyerekeket a sziget északi részén, a Jaffnai-félszigettől délre elterülő Vanni dzsungeleiben készítik fel. Tizenhat-tizenhét éves korukra remekül kiképzett, fanatikus katonákká válnak. Felesküdnek - nem az ügyre, hanem Prabhakaran személyére -, majd megkapják saját ciánkapszulájukat, amit dögcédula helyett a nyakukban viselnek. Az öngyilkos bevetésekre külön hat hónapos program során készítik fel a fekete tigriseket és a szabadság madarait. Őket maga Prabhakaran választja ki az önkéntesek közül. Tizennégy-tizenhat esztendősnél ritkán idősebbek.
A kormány és a nemzetközi humanitárius szervezetek erőszakos toborzással vádolják az LTTE-t, amit a szimpatizánsok tagadnak. A tigrisek sorai közé lépni megtiszteltetés a gyerekek és szüleik számára, állítják. Ha azonban így van, akkor összesen miért csak kb. 10 000 főt számlálnak harcoló alakulataik? A tigriseknek ezenkívül az etnikai tisztogatás vádját is viselniük kell, mert az LTTE a keleti partvidék muzulmán lakosságát - a kormány szerint - együttműködésre vagy távozásra próbálja kényszeríteni. Az állításokat ellenőrizni nehéz. A kormányzati cenzúra és a tigrisek propagandája miatt az igazság nagyon nehezen deríthető ki. Annyi bizonyos, hogy az LTTE ugyanolyan túlkapásokkal vádolható, mint a kormányerők - kínzással, gyilkosságok elkövetésével, önkényes és politikai indíttatású letartóztatásokkal.
A srí lankai fegyveres erők minden tamilt - az LTTE toborzási politikája eredményeképpen a gyerekeket is - potenciális ellenségnek tekintenek, ezért meglehetős brutalitással viselkednek az északi és a keleti területeken. Nem egyszer túszként tartják fogva azoknak a fiataloknak a családját, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a gerillákkal együtt harcolnak. Csak akkor engedik őket szabadon, ha a gyanúsított önként feladja magát. Másfelől virágzik a korrupció - az ellenőrző pontokon való áthaladáshoz szükséges napi engedélyt bárki megvásárolhatja 6000 rúpiáért (kb. 14 000 Ft). Már akinek van pénze. A harcokat övező bizonytalanság ugyanis tönkretette a terület gazdasági életét, főleg a lakosság többségét foglalkoztató mezőgazdaságot. A kiúttalanság érzete, a szingalézekből álló fegyveres erők túlkapásai és az LTTE állandó propagandája sok tamil fiatalt vezet el a tigrisekhez.