B evallom, az egyre erősebb nemzetközi utálatnak örvendő Jonas Savimbi UNITA-vezér jelleme mindig is erősebben foglalkoztatott, mint a többi afrikai gerillavezéré vagy politikusé együttvéve, mivel Savimbivel ugyanazon egyetem ugyanazon szakán tanultunk. Ebbõl kifolyólag még közös ismerősünk is van. Egy valamit vele kapcsolatban azonnal leszögezhetünk: az 1935 tájt született, Bié térségből származó gerillavezér sokkal inkább tekinthető diktátornak, mint egy független szabad jogállamért küzdő szabadságharcosnak.

„Nincs ideológiája, és a saját önző törekvésein kívül semmiben sem hisz. A harc egyszerűen az életmódjává vált...”, jellemezte a CIA angolai tevékenységének egykori irányítója, John Stockwell magyarul is megjelent Angolai akció című könyvében Savimbit.

Jonas Melheiro Savimbi az Angola lakosságának mintegy 40%-át kitevő ovimbundu törzs elitjéhez tartozik. Gyermekkorában, s később fiatalon megtehette, hogy előkelő portugál gyarmati tanintézményben tanuljon, illetve Portugáliába és később a svájci Lausanne-ba mehessen egyetemre. Lausanne-ban politológusi diplomát szerzett, majd nagy magabiztosággal tért vissza hazájába, hogy a politikában fitogtassa képességeit. Egykori osztály, s későbbi harcostársa, majd újabban ellenfele, Jorge Valentim angolai miniszter a következőképpen jellemezte az UNITA makacs vezérét: „Egy tagadhatatlanul karizmatikus ember volt, az országa iránt érzett nagy ambíciókkal. Valójában később rá kellett jönnünk, hogy igazából mértéktelen személyes ambíciók vezérelték.” (lásd.: Le Nouvel Afrique-Asie, 2000. februári száma)

Savimbi hazatérte után először a főként törzsi alapon szerveződő Angola Felszabadításának Népi Frontjába (FNLA) lépett be. A több nyelvet beszélő politológus villámgyorsan került a szervezet elitjébe. Amikor az FNLA Kinshasa-Kongóban emigráns kormányt alakított, Savimbira bízták a külügyminiszteri posztot. Az FNLA-t később otthagyta, mert egyrészt a kormány nem szuperált kellőképpen, másrészt Savimbi óriási ambíciót nem elégítette ki a beosztotti szerepkör. Ekkor - 1964-ben - főhősünk úgy döntött, csatlakozik a ma kormányon lévő MPLA-hoz (Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom). Igen ám, de csak azzal a feltétellel, ha a karrierlétrát megkerülvén azon nyomban a vezetők közé kerül. Ezen javaslatát a - Savimbit fenntartásokkal kezelő - MPLA vezetői visszautasították, így az ifjúnak más megoldást kellett kitalálnia. Nem sokat filózott, s 1966-ban megalapította saját szervezetét, az UNITA-t (Nemzeti Szövetség Angola Teljes Függetlenségéért), amelynek azóta is ő a vezetője, vagy ha úgy jobban tetszik, diktátora. Jorge Valentin, aki a 1994-ig, azaz a lusakai egyezmény (lásd. a kronológiát) aláírásáig az UNITA vezető beosztású tisztségviselője volt, így emlékszik vissza Savimbi vezetési módszereire: „Nem habozott fizikailag eliminálni potenciális riválisait az UNITA-n belül, ahol a terrorra és a maradiságra alapozta hatalmát. Testőrei valójában a szolgálatában álló besúgóügynökök, akik kémkedtek utánunk és jelentéseket írtak a főnöknek minden cselekedetünkről, még a legártatlanabbakról is. Tehát aki közülünk aláírta a lusakai egyezményt, mind meg lett büntetve.” (lásd.: Le Nouvel Afrique-Asie, 2000. februári száma)

Jonas Sawimbi Washingtonban tart elõadást