A gyemántok szerepe
Sierra Leonéban az elsõ gyémántot 1930-ban találták, de a jelentõs gyémánt kitermelés 1935-ben kezdõdött meg. A Sierra Leone-i termelés jellegzetessége, hogy nagy számban található nagyon jó, drágakõ minõségû gyémánt. Az ország "sztárját", a 969 karátos gyémántot a Koidu övezetben fedezték fel. 1937-re évi egymillió karátot bányásztak, s 1960-ban az éves termelés a kétmillió karátot is elérte. 1930-tól 1998-ig megközelítõleg 55 millió karátot bányásztak hivatalosan Sierra Leonéban. 270 USA dollárral számolva karátonként 1996-ban a gyémántokból származó összeg 15 billió amerikai dollárra rúgott. 1935-ben a gyarmati hatóságok a De Beers` Sierra Leone Selection Trusttal (SLST) egy olyan megállapodást kötöttek, melynek értelmében a vállalat 99 évre elõre megkapta az ország majdnem egész területére vonatkozó bányászati jogokat. Ettõl függetlenül 1956-ra kb. 75000 illegális bányász tartózkodott Kono Övezetben, a gyémántlelõhelyek szívében, amely azt jelzi, hogy a rend és a jog nem okoz különösebb akadályt számukra a drágakövek csempészetében. A vevõk és a csempészõk fõleg libanoni kereskedõk voltak. Mivel Kono és Freetown között az 50-es évek elején a biztonságot megerõsítették, a libanoni csempészek a köveket Libériába szállították. Libéria fõvárosában ekkor „gyémánt-boom” volt, ezért az antwerpeni és az izraeli gyémántkereskedõk irodájukat Monroviába helyezték át. A De Beers 1954-ben Monroviában vásárolt egy irodát, hogy jobban az ellenõrzése alatt tudja tartani a kereskedelmet. 1955-ben a gyarmati hatóságok elvetette az SLST országos monopolját, bezáratta Yengema és Tongó mezõit, egy kb. 450 négyzetméteres kerületet. 1956-ban mindegyik bányászatra kiadott engedély magában foglalta, hogy bennszülöttek is bányászhassanak. Ezek az engedélyek fõleg olyan libanoni kereskedõk kezébe kerültek, akik már a századforduló idején letelepedtek Sierra Leonéba.
Gyémántbánya Sierra Leonéban 1968-ban, a függetlenséggé
válás után hat évvel Siaka Stevens kerül
a hatalomra. A populista miniszterelnök a gyémántokat
és az SLST jelenlétét rövid idõ alatt
politikai célokra használja fel, felbátorítva
ezzel az illegális bányászokat. Stevens félig-meddig
bûnözõi tevékenységekkel maga is bekeveredett
az illegális gyémántbizniszbe. 1971-ben megalapította
a National Diamond Mining Companyt (NDMC), ami egyben államosította
az SLST-t. A továbbiakban így minden lényeges döntés
a miniszterelnöktõl, és annak jobb kezétõl,
a libanoni Jamil Mohammed üzletembertõl származott.
Az 1970-ben több mint kétmillió karát exportálása
1980-ban 595000 karátra emelkedett, míg 1988-ban csak 48000
karát volt. 1984-ben az SLST a megmaradó részesedését
a Jamil ellenõrzése alatt álló Precious Metals
Mining Company (PMMC) részére adta el. 1985-ben Stevens megbukott,
s Joseph Momoh lett az ország elnöke. Momoh egyenesen Jamil
kezei között találta magát. A hetvenes évek
végétõl a kilencvenes évek elejéig a
libanoni polgárháború hatásai „tükrözõdtek”
Sierra Leonéban. Számos libanoni milícia húzott
hasznot Sierra Leone-i honfitársaik pénzügyi támogatásából
és az ország gyémántjai mindegyik frakció
számára fontos informális adóbázisnak
bizonyultak. Miután 1987-ben Jamil kénytelen volt elmenekülni
az országból, a gyémántokhoz vezetõ
út nyitva állt olyan izraeli „befektetõknek”, akik
orosz és amerikai bûnözõ családokkal álltak
szoros kapcsolatban, illetve szerzõdéses viszonyban voltak
az antwerpeni gyémánt kereskedéssel.
<<< Sierra Leone |