Lezáratlan konfliktus Június
végén kiújultak a harcok az Afganisztán kilenctizedét ellenőrző tálib milícia
és az Ahmed Sah Maszúd parancsnok vezette mudzsahedinek (szent háborút
vívó harcosok) között. A harcok színtere Kabultól, az afgán fővárostól
északra eső területek, ahol a Maszúd vezette Északi Szövetség (hivatalos
nevén: Egyesült Nemzeti Iszlám Front Afganisztán Megmentéséért) állásai
vannak. Az ország más részeiből a tálibok ellen végrehajtott rajtaütésekről
érkeztek jelentések. Úgy tűnik, megismétlődött a tavalyi forgatókönyv:
tavasszal a felek tárgyalóasztalhoz ülnek, de valójában csupán időt akarnak
nyerni a nyári offenzívákra való felkészülésre. 1999-ben a semleges türkmenisztáni
Asghabádban, idén márciusban és májusban a szaúd-arábiai Dzsiddában folytak
tárgyalások. Egyik esetben sem vezettek eredményre. Az Északi Szövetség,
mely az etnikai és vallási kisebbségeket tömöríti a falusi pastu többségre
támaszkodó, szélsőségesen iszlám fundamentalista tálibokkal szemben, a
hatalom megosztását szeretné elérni, ezzel szemben a Talibán mozgalom csupán
a megadásról hajlandó tárgyalni.
Az Északi Szövetség tisztában van azzal, hogy nincs elég ereje a tálibok megsemmisítésére, akiknek a sorait ráadásul pakisztáni pastuk, valamint üzbég, ujgur, arab, tadzsik, iráni, pandzsábi, kasmíri, csecsen hivatásos terroristák is erősítik és anyagi támogatást kapnak Szaúd-Arábia, az Öböl-menti országok és Pakisztán gazdag fundamentalista köreitől. Éppen ezért - bármennyire is gyűlölik a tálibokat - igyekeznek tárgyalásos úton rendezni a konfliktust. A Talibán képtelen elfoglalni Maszúd magas hegyek által koszorúzott szűkebb pátriáját, a Pandzs'sir-völgyet, amelyet a parancsnok már a szovjetek ellen is féltucatszor sikerrel védelmezett meg, kiérdemelve "a Pandzs'sir Oroszlánja" nevet. Az Északi Szövetség viszont nem tudja tartósan uralma alatt tartani a völgyön kívül eső nagyobb, összefüggő területeket. Patthelyzet. Csak a felek valamelyikének kimerülése volna képes feloldani. A tálibok mozgalma (a szó jelentése: diák) 1994 őszén bukkant fel a haduraktól szétszabdalt Afganisztán déli, pastuk lakta területein, és végigsöpört az országon. Két éven belül bevették a fővárost, Kabult, újabb két év múlva övék volt az ország kilencven százaléka. Az addig egymással torzsalkodó milíciákat szétszórták, illetve fizikailag megsemmisítették, a hadurak külföldre menekültek, vagy átálltak hozzájuk. (Lásd összefoglalónkat Huszonkét év polgárháború címen.) A maradék mudzsahedinek a mérsékelt Ahmed Sah Maszúd gerillavezér, korábban hadügyminiszter parancsnoksága alatt egyesültek. Poltikai szervezeteik létrehozták az Északi Szövetséget, amely afféle ernyőszervezet. A Burhanuddin Rabbani afgán elnök által alapított Dzsámiát-i-Iszlámi párt a szövetség politikai vezető ereje. Maszúd e párt fegyveres milíciájának a parancsnoka. Mind a mai napig őket ismeri el a nemzetközi közösség az Afganisztáni Iszlám Köztársaság képviselőjeként. A tálibok által kikiáltott Afganisztáni Iszlám Emirátussal csak Pakisztán, Szaúd-Arábia, továbbá az Egyesült Arab Emirátusok létesített diplomáciai kapcsolatot. És Csecsenföld… A patthelyzet feloldására belátható időn belül viszonylag kicsi az esély, mert mindkét oldalnak vannak külföldi támogatói. Az Északi Szövetséget Tadzsikisztán, Üzbegisztán, Oroszország, Irán és valószínűleg Kína valamint India látja el élelemmel, felszereléssel, utánpótlással. A tálibokat Szaúd-Arábia és a legutóbbi időkig Pakisztán. Sőt, 1998-ig, a tanzániai és kenyai amerikai követségek felrobbantásáig az Egyesült Államoknak sem volt ellenére a Talibán uralma Afganisztánban. Meglehetősen bonyolult képlet, érdemes egy kicsit körüljárni. |