|
Az angolai polgárháború okai
A valaha portugál fennhatóság alá tartozó Angola függetlenségéért több mozgalom harcolt. Miután ezen függetlenségi mozgalmak 1975 január 13-án megegyeztek Lisszabonnal, egymás ellen fordultak. A polgárháborúban mindegyik mozgalom más-més külföldi ország támogatását élvezte. Mindez a hidegháborúban olyan klasszikus politikai képletet eredményezett, hogy a kommunista Szovjetunió (a későbbiekben Kuba is) a jelenleg
hatalmon lévő, s valaha marxista Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) nevű szervezetet,
az Egyesült Államok, a Dél-Afrikai Köztársaság és Portugália pedig a valaha Nyugat-barát Angola Felszabadításának Népi Frontját (FNLA) és a Jonas Savimbi által 1966-ban alapított Nemzeti Szövetség Angola Teljes Függetlenségéért (UNITA) nevű szervezetet támogatta.
 Jonas Savimbi és Mbeki, Dél-Afrika volt elnök-helyettese, ma az ország elnöke Paradox módon azonban az UNITA gerilláit a Mao Ce-Tung-i Kína képezte ki. A kubaiak által támogatott MPLA 1975 tavaszán Angola fővárosában, Luandában kikiáltotta Angola függetlenségét. (A polgárháború főbb eseményei a kronológiában nyomon követhetőek.)
A harcoknak végül Jonas Savimbi (UNITA) és Jose Eduardo Dos Santos ( jelenleg angolai elnök) Bicesseben aláírt békemegállapodása vetett véget, amely a polgárháború befejezését és szabad választásokat hirdetett. Igen ám, de az 1992 szeptember végi választások eredményeibe (melyen a Dos Santos vezette MPLA győzött) Jonas Savimbi nem nyugodott bele, s tovább folytatta küzdelmét az immár legitim luandai kormány ellen.
<<< ANGOLA |